Társszerkesztő lettem, persze csak ideiglenesen. Emma megkért, hogy írjam meg a legutóbbi utunkat, mert már nem bír el a sok melóval.:) Úgyhogy akkor hajrá!

Szóval megszerveztük a Szingapúr-Hongkong- Makaó utunkat olyan jól, hogy szinte alig volt benne izgalom....

Kezdődött is a történés az első napon. Első utunk Szingapúrba vitt, ahova csak úgy tudtunk eljutni, hogy előbb megvettük a repjegyet Shenzhenig (Kína egyik déli városa), aztán onnan a jegyet Szingapúrig. Még örültünk is, milyen jól összehoztuk, csak két órát kell várnunk a shenzhen-i reptéren és már folytathatjuk is az utat... Persze azzal nem számoltunk, hogy viharos idő lesz és a Sanghaj-Shenzhen járat 40 perccel később indul. És arra sem számítottunk, hogy 1,5 óra helyett 2 óra kell a gépnek, hogy odaérjen... 20.40 helyett 21.50-kor gurultunk be a shenzheni reptérre, aminek a nemzetközi termináljáról 22.35-kor ment a szingapúri! Tervet szőttünk: Emma uccu neki, levágtat a gépről és feltartja a másikat, amíg én a két batár nagy hátitáskával elbotorkálok valahogy odáig. (persze én sem udvariaskodtam ám, akit lehetett, azt mind fellöktem!:D) Futottam, amerre a lábam vitt, kicsekkolás, balra, jobbra, fel, megint le , aztán összefutottam Emmával, ő is még nagyban kereste a megfelelő bejáratot. És akkor közös erővel meghódítottuk a nemzetközi repteret, ahol már zárták be a kapukat. Igen, pont olyan volt, mint a filmekben. Aztán a becsekkolásnál persze még nem volt vége, határátlépés, ellenőrzés (esernyőmön fennakadtak, kinyitották, megpörgették), aztán futás a kapuhoz...Enyhén izzadt állapotban lerohantuk a csávót a kapunál, aki közölte velünk, hogy nyugi, még van negyed óra, az a járat is késve indul. Megszárítkoztunk (30 fok volt) és szépen kivártuk az indulást...

Szingapúrba kb. 4kor érkeztük meg hajnalban. Terv szerint haladt minden, kis netezés a reptéri Mekiben, alvás a fotelekben (ezt főleg Emma gyakorolta, nekem a fényképezőgép megőrzése és védelme volt a feladatom..). Reggel aztán elhagytuk a repteret a helyi metróval és mivel csak délután lehetett becsekkolni a hostelbe, ezért egyeneses a centrumba mentünk. Félálomban felvettük a turista szerepet. Dög meleg volt, 35 fok körül. Kénytelen voltam az utcán átöltözni...

Fáradtan

Szingapúr nagyon tiszta város, messze nem olyan zsúfolt és koszos, mint Sanghaj. Mondjuk, mindenhova ki is van rakva a tábla: ezt nem szabad, azt nem szabad, különben 500 HKD kell fizetni. Hát az viszont durva volt, hogy enni, inni sem lehetett a metróban, többször az életünkkel játszottak így, mikor több átszállással jutottunk el egyik helyről a másikra. Majdnem szomjan haltunk...:)

Ne egyé

Aztán még aznap megérkezett a taiwan-i barátunk a barátnőjével (mindkettő lány, nah) és végülis négyesben fedeztük fel Szingapúr szépségeit.

Voltunk egy turistáknak megmívelt és kialakított szigeten, Sentosa-n. Tényleg minden mű volt, de tény, jól sikerült. Bár Emma végig azt mondogatta, hogy nem érti, mi értelme van ennek a szigetnek. Voltak ilyen jeep-ek, meg kisbuszok, amik körbevittek a szigeten (persze mi nap végén jöttünk k rá, hogy ingyen van, így többet sétálunk, mint buszoztunk).

Kicsi-kocsi

Aztán mentünk ilyen Luge-zsal, versenyszánkóval, képzeljétek. Az nagyon jó volt. Felvonóval felvittek minket a csúcsra és onnan 2 pálya közül választhattunk, melyiken jövünk le a szánkóval. Nagy versenyt nyomtunk, az biztos!!!!(én nyertem, de mindegy:D)
 

Luge-on

Persze láttunk pár homoszexuális alakot is, de már nem lepődünk meg, itt Kínában elég sokszor előfordulnak. És akkor volt a szigetnek strand része is. Nagyon jól nézett ki...volna....ha nem láttuk volna a szemközti partnál állomásozó teherhajókat és a parton levő gyárakat. Így, csak a térdünkig merültünk el, ami egyébként nem volt elég, mert iszonyat meleg volt!!!!!

Tiszta víz?

Aztán a többi nap is hasonló nagy sétákkal telt: voltunk „Kis-Indiában”, „Chinatown”-ban, Arab negyedben. Így megfordultunk buddhista, hindu, muszlim és katolikus templomokban is. Remélem, ezt értékelik a fentiek!!:) Lényeg, hogy mind a négy vallással és kultúrával találkoztunk Szingapúrban, de túlnyomó részt indiaival akadtunk össze. Még a kínai piacon is indiai árulta a kínai motyót.:) A kínai negyedben például épp akkor nyitottak meg egy éttermet mikor mentünk. Mekkora hacacáré volt! Lezárták a fél utcát és sárkányt táncoltattak. Nagyon érdekes volt egyébként, azt mondják, hogy a sárkány szerencsét hoz, és mikor éttermet nyitnak, próbálják a sárkány becsalogatni. És tudjátok hogyan? Úgy, hogy narancsot raknak az útra, egyre közelebb az étteremhez és a sárkány lecsap a narancsokra úgy, mint anno E. T. a cukorkákra, emlékeztek? Nah, és akkor a produkció vége az, hogy a sárkány bemegy az étterembe és meghozza a szerencsét. Jah, a tulajok fehér, normális emberek voltak, biztos gondoltak egyet és nyitottak egy éttermet Szingapúrban.:)

Nyitás

Aztán az indiai negyedben is jártunk, mint írtam, sok érdekes kütyüvel találkoztunk, kis rohadt banánokkal, szép rucikkal...Tudtátok, hogy a kendő, ami a fejemen van a képeken Made in India? (Emma már nagyon unta, hogy mindig emlegetem, még Litvániában vettem jótékonysági vásáron) Hihi, szóval büszkén feszítettem a kis kendőmben. Ettünk is indiait, én valami banánlevélre rakott sok mindent kaptam, Emma meg kapott egy kis tál kaját...Látnotok kellett volna az arcát! Még előételnek sem lett volna elég!!! J De az íz miatt ettünk, nem azért mert éhesek voltunk...

Banánlevél

A hatalmas adag

Az arab részlegen is megfordultunk. Volt egy mecset, oda akartunk bemenni. Épp már mostuk mindketten a lábunkat (nagy hozzáértően, a többiektől lestük), mikor szóltak, hogy én ne ott mossam, mert én nekem a másik épületbe kell mennem, lány vagyok. Aztán megkérdeztem, hogy akkor ott megint mossam meg a lábam (há mondom, ennyit egész héten nem mosom, mint ott a mecsetnél)? Aztán a pasi csak legyintett, gondolta, nah, még egy okos turista. Aztán mentem abba az épületbe, ahova a nők tartottak. Elég pici volt, mondom biztos ez a rendje. És kinn csomó papucs volt, mondom, akkor leveszem én is. Jött ki egy csaj, megkérdeztem, hogy nem baj, hogy nincs rajtam lepel, vagy mi, erre mondta, nem, ez csak a WC. Aztán ha már ott voltam, elmentem pipilni, mezítláb, tök nagy víz volt mindenfelé. Aztán levágtam, hogy miért. Mert ők nem használnak papírt, hanem slaggal öblítik, amit kell!!! Ááááá! Én meg mezítláb tapostam a ki tudja mit. (persze bosszantott, hogy előtte mostam lábat, erre most meg összetrutymákolom). Aztán rákerestem a helyes bejáratra a mecsetnél, ahol mondták, hogy most épp folyik benn valami, majd csak később mehetek be. Aztán megvártam Emmát kinn, aki ellőtt pár képet odabenn.

Lábmosás

A szállásunk igen jó volt, arról még nem is írtam. Hostel, sok nemzettel, de sikerült kibuherálnunk, hogy 4-en egy 4 ágyas szobában legyünk. Ablak az nem volt, viszont a lég kondi felváltotta annak szerepét, ami nagyon jól működött. Én és Yu Chen aludtunk fenn, Erin és Emma lenn. Jó éjszakák voltak, azon kívül, hogy este beindultak az egerek a fejünk felett. Nem tudom, mit csináltak, de nekem úgy tűnt, mintha fociztak volna. Először gurult valami, aztán két egér rohant a labda után, és akkor a végén veszekedtek visítva, hogy kié legyen a labda. (nah, el tujátok képzelni?:D). Lényeg, hogy olyan hullák voltunk minden este, hogy jó zene volt füleinknek, s simán álomba ringatott bennünket. A fürdő-WC megoldás kicsit szokatlan volt. Eleve ez egy indiaiak által fenntartott hostel volt, a bejáratnál cipő le (szerencsére itt nem kellett mindjárt megmosni a lábunkat). Aztán a WC volt egyben a tus is. Vagyis, ahogy Emma fürdője Sanghajban (nah, ki emlékszik, milyen?), csak sokkal kisebb hellyel. Tehát, ha tusoltál, akkor nagyjából egyben le is mostad a WCt...(És mindez papucs nélkül!!!!!) Hát, mondtam is magamban, remélem a fiúk beletalálnak a klotyóba,mert már sok volt nekem ez a pisiben lépkedést..). A társaság nagyon jó volt, jót mulattunk, beszélgettünk. Volt ingyen reggeli, ott pl megittam valaki kakaóját, de nem haragudott az illető, kedves indonéz csaj volt, később még Emmát is megkínálta kakaóval.:D

Aztán volt a hostelban még két jellegzetes figura, a bolgár és a holland. Az egyik a maláj vízum elkerülése miatt (90 nap után kell vízum, de ha elhagyja az országot pár napra, akkor utána megint nem kell, mikor visszamegy.) A másik pedig már régóta Szingapúrban volt, bejárta már a várost, csak azért maradt, mert olcsóbb volt a repjegy, ha még 1-2 hetet ráhúz ott. Persze szerintem amit nyert a jegyen, azt elvesztette vásárlással :D. Aztán volt egy kínai, akivel gyakoroltuk kicsit a kínait. Meg még csomó egyéb.

BG, H, NL (balról)

Jaaaaj, meg voltunk éjjeli szafarin. Az is egész jó volt. Én kicsit többre számítottam, de így is volt kaland. Kisbusszal vittek minket körbe és néha ki lehetett szállni. Például az egyik megállónál nagy, 40 cm-es denevérek vártak minket, akikkel egy légtérben voltunk. Az egyik épp csüngött lefelé a fáról és kajált, mikor egyszer csak megfordult, és akkorát odatojt, aztán még le is pisálta azt, hogy csak nah. Aztán megint fejjel lefelé fordult és folytatta az evést. Aztán volt, amelyik ott repkedett, nem is sokat maradtunk, mind a 4-en be volt tojva, mint állat. És akkor még volt csomó állat szabadon, sokakat etettek, hogy előbújjanak a turistáknak.:) A végén pedig volt egy show és nem a megszokott elefánt, fóka, delfin show, hanem farkasos, hiénás, kistigrises, menyétes, vagy milyen állatos show. Gyerekeknek szuper produkció volt, nekünk pedig vicces.

Éjjel tényleg gyönyörű

De nappal sem kutya (hanem oroszlán-hal, hihi)

Nagyon jól telt ez a négy nap Szingapúrban. Utsó nap elváltunk Erinéktől, ők mentek vissza Taiwanra, mi pedig repültünk vissza Shenzhenbe, ahonnan az utazásunk nagy fordulatot vett. De erről majd a következő részben....