Szevasztok!

A Vera Szingapúros beszámolója meghozta a kedvemet hogy fölvegyem a rég eldobott fonalat a Fülöp-szigeteki utazásunkról és megírjam a 6ik napot.

Az itt látható képeket egyébként az Adíz készítette.

Szal nemtom emlékeztek-e még de kb ott fejeztem be hogy a Banaueból a rizsteraszoktól kb reggel 6ra érkeztünk meg Manilába. Mivel kocsit nem foglaltunk így taxis után néztünk. Végül találtunk vlmi kis huncut szemű mukit aki 1500ért átvitt minket san fernandoba. Ott még kellett kérdezősködni egy darabig mire megtaláltuk a pontos helyet.

Ez egy nagy tér volt a városon kívül vlmennyire San Pedro Cutud a neve és a tér közepén volt egy mesterséges domb, rajta 3 kereszttel. Fel is mentünk a dombra és csomóan fényképezkedtek úgy hogy fölmásztak a keresztre és jézust játszottak, és tudom ám hogy nem illendő meg ilyenek de én is föl akartam menni tökre jézust játszani de vera nem engedett…

 Kicsit rásegítettek hogy jobban vérezzen.

A domb körbe volt kerítve kordonnal és jobb oldal ki volt alakítva egy rész a sajtónak, baloldalt pedig a vip turistáknak. Itt a VIP részlegnél volt egy tojtoj wc ahová nagy szükségemben be is rohantam és tele is raktam. Nah de most képzeljétek el mekkora élmény egy tojtojba szarni! Hálistennek még korán reggel volt és még senki nem használta (legalábbis aznap) de így is hát elég necces volt, de ha a természet vagy még inkább a gyomrod azt mondja h most cselekedni akkor nincs vita. Szal pár perc után remegő térdekkel felcihelődtem és akkor vettem észre h víz az nincs ám bekötve! hát most ilyenkor nemtom mit a hivatalosan elfogadott teendő, én széthajtogattam egy zsepit és azzal letakargattam a cuccost. Végül is annyira nem bántam kapja be a sok VIP turista aki olyan közelről nézheti a feszítést.

Na hát reggeli dolgok után kinéztük magunkat a legjobb helyet, ahonnan a legjobb a kilátás és oda letelepedtünk szépen. A tisztás meg a domb körbe volt véve a szélén mindenféle árusokkal, akik minden hülyeséget próbáltak eladni. Aztán még itt találkoztunk egy feka csajjal akit Adíznak hívnak és ghánai és nagyon jó arc. Ő gyakorlaton van ott vlmi cégnél manilában. Persze tipikus feka csaj jó nagy feka fajta seggel meg hatalmasss mellekkel. Egyébként olyan fekásan jókedvű is volt mindig. Szal még mindig csak olyan 8 óra körül lehetett és nem igazán tudtuk mivan már vagy hogy mikor kezdődik az haccacáré.

Aztán szép lassacskán megjött a sajtó és egyből megintejúolták az adízt, aztán megjött két teherautónyi állig felfegyverzett katona meg egy teherautónyi rendőr is. És utána lezárták a vip részleget, szabaddá tették a dombhoz vezető utat, szal rendet raktak.

És ekkor kezdődött az a dal amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni és ez san fernando önkormányzatát dicséri. kipakoltak ugyanis pár orbitális nagy de vagy százéves hangfalat és elkezdtek zenét játszani. Először még nem is tűnt föl de aztán fél óra múlva rájöttünk hogy ugyanazt a számot játszzák egyfolytában. A dal maga nem túl bonyolult kb 5 percig tart és ebből 4 percig azt éneklik hogy: „San Fernando number one!!!” Ezt a számot kb reggel 8tól délután 3ig hallgattuk megállás nélkül! Hála istennek hogy legelöl álltunk mert így közvetlen fölöttünk volt az egyik batár nagy hangszóró. Mondjuk félóránként megszakították az adást mert ilyenkor egy félrészeg filippínó belegügyögött vlmit a mikrofonba félig angolul meg tagallóul aztán elmondta hogy mindenki baromira vigyázzon a cuccaira.

Szóval igazából 6 órán keresztül ott rohadtunk. Persze mivel ez egy tisztás volt árnyék sehol nem volt, és gondolhatjátok hogy ott a porban milyen rohadt meleg volt. Egyszerűen leírhatatlan itt hat órát megszakítás nélkül a napon tölteni milyen érzés, még az afrikai csaj is mondta hogy hát ő afrikából jön de még ott is melegnek számít az ilyen idő és hogy szerinte ő is leégett. Én mondjuk hiába kerestem a pirosat, fekete volt mindenhol.

Szal kitartottunk a kis helyünkön, néha elmentünk vízért meg kajáért, meg a lányok be is aludtak néha egy kis időre. közben megvolt az első látványosság is. Jött pár csávó félmeztelenül és ők korbácsolták magukat véresre, felmentek a dombhoz de az úton többször lefeküdtek kereszt alakban minden égtáj felé. Mindegyikkel volt egy kisfiú vagy már kicsit idősebb, és mikor lefeküdtek kereszt alakban akkor azok átvették az ostort és ők ütötték őket, vagy volt náluk egy bot és azzal verték őket. Azt mondják ezek a illető férfiak gyerekei, de csomó fiatal volt köztük még majdnem gyerek is. A legviccesebb egy srác volt aki idősebb volt és látszott hogy milyen élvezett veri a csávót, az volt a csattanó hogy a srác Nike trikóban feszített és a pipa alatt ez volt írva: Just do it! erről csináltam egy kurva jó fényképet. Egyébként ezeknek a feje is le volt fedve vlmivel hogy ne lássuk az arcukat.

Persze mondanom sem kell hogy mivel az első sorban álltunk fröccsent ránk is kicsi a vérükből ahogy korbácsolták magukat, nekem még mindig megvan egy csöpp a fehér cipőmön ha vlkit érdekel. A Pinginek el is felejtettem megmutatni mikor itt volt.

Jah a legjobbak az idióta fotósok voltak, jöttek a 600 méteres objektíveikkel és mentek oda tök közel hozzájuk, aztán mikor rácsappant a vér az objektív lencséjére akkor nagyot örvendeztek hogy mekkora jó kép lesz majd ebből.

Végül már ezek a korbácsozók sem voltak érdekesek, ah már megint egy, csak így reagáltunk ahogy órákon át jöttek ott. Aztán 2-3 körül végre megkezdődött a show. Csomó beöltözött római katona meg pap jött és a 3 színész. Szépen felvitték őket a dombra és végül is eljátszották nekünk a keresztrefeszítést. A 3ból kettő tényleg színész volt és ők nem is lettek megfeszítve, a harmadikat viszont frankón felszögelték, bár az is lehet a 3ik is színész volt csak nem szóltak neki hogy ő tényleg meg lesz feszítve.

Minden egyes csapás előtt jó magasra felemelte a kalapácsát a csávó aztán izomból rácsapott a szögre, amaz meg ordított mint állat persze. Sokat nem szögelgette ott a srácot, egy ütést minden szögre, a lábát is lefogatta a biztonság kedvéért. Persze a tömeget ekkor már alig bírták visszatartani és fokozatosan nyomták be a rendőrsorfalat.

Aztán a csávó alig volt fönt a kereszten talán csak 3 percet aztán már le is vették és jött a következő. De ekkor már a másik két keresztet is befogták hogy gyorsabban menjen a munka. 10et feszítettek meg egyébként.

De ezeket már nem vártuk meg. Adíz mondta h van busz manilából, amin igencsak meglepődtünk, így ha vlki menne a keresztrefeszítésre és azt olvassa vlhol hogy nem járnak a buszok akkor az ne higgye el.

És hát ekkor történt. A lopás. Igazából ha megnézzük a körülményeket akkor nem véletlen hogy ellopták. Végigtúráztuk a csütörtököt aztán a buszon aludtunk vlmennyit, és aztán még egész nap ott aszalódtunk a 40 fokban, szóval nem hazudok ha azt mondom hogy a végkimerülés határán voltunk. A másik dolog h ez alatt a 6 óra alatt levetettük a cipőnket, átöltöztünk meg satöbbi és így lett plusz két nejlonzacskónyi cuccunk. Ami azt jelentette hogy két táska két zacsi, kamera+vera ritikülje. Normális esetben mindig mondom ilyenkor hogy rakjuk össze a cuccot mért cipeljünk ennyi mindent tegyük be a táskába és akkor nem kell ennyi mindenre figyelni. És ezt gondoltam is magamban de nem mondtam mert már olyan fáradt voltam hogy nem érdekelt.

Aztán bementünk a tömegbe. Én mentem elöl vera ritiküljével meg a többi cuccal, ő mögöttem a fényképezővel utána adíz. Aztán kb csak egy pillanat volt és már csak a tok volt ott. Nagyon jók lehettek mert a vera tokja duplacipzáros és ráadásul akadt is a cipzár és mégis tök gyorsan megszerezték.

Kicsit bánkódtunk aztán fogtunk egy triciklit irány a buszmeg, ott fel a buszra és irány manila. manilában fogtunk egy taxit és Adíz eljött velünk megkeresni a szállást. A szállás nagyon frankó volt, egy 2emeletes házban voltak ilyen kis lakások. Vagyis volt nappalink ebédlőnk hálónk + fürdőnk persze minden kicsi ám. Elég meleg volt bent de voltak ventillátorok szal ki lehetett bírni, meg hát a makati negyedben volt ami az egyetlen biztonságos hely manilában szal fasza volt, ráadásul nem is volt drága. 

A vera egész este önmagát ostorozta és sírdogált aztán végül 7-8 körül mély álomba zuhantunk.

Nah csöcsörész ezt