1 órás volt az út, kinn dögmeleg, benn pedig jég hideg, de olyan szinten ment a lég kondi a hajón, hogy majd megfagytam. Még jó, hogy csak 1 órás út volt!

 

Fázom

 

Az első képek Makaóról nagyon tetszettek! Újabb turista központba érkeztünk, szerencsére nem sok kínaival akadtunk össze.:) Csak külföldiek mindenhol! De nem volt olyan sok ember, ne úgy képzeljétek el, mint Hongkongot. Emma szerint ez a hely volt a legeurópaiasabb. Mert voltak ilyen zegzugos kisvárosi részek, kis házakkal, szűkebb utcákkal, és volt a nagy sétálóutca, régi és új épületekkel.

 

Kikötő

 

Mi egy templomnál kezdtünk az utunkat, a komptól legmesszebbi részen, ahova busszal jutottunk el. Próbálkoztunk a kínaival, de őszintén szólva mi ketten jobban beszéltünk bármelyik helyinél. (mert ők ugye dialektust használnak)

 

Busz

 

Buddhista templom

 

Kisvárosi részben indult a sétánk és nagyon jó kis övezet volt. Egy gond volt vele, hogy dimbes dombos volt, úgyhogy egyik helyen le a másikon fel (mindez ugye 30 fok, tűző napon). Volt térképünk, a szerint fedeztük fel a szigetet. Vicces volt, hogy a térkép szerint egy gyönyörű nagy templonynak kellett volna lennie 5 percre a helytől, ahol álltunk, de nem láttuk sehol. Néztünk balra, jobbra, le és.....fel! Egy bazi meredek domb tetején ott volt !!! Emmával egymásra néztünk, mindketten kivoltunk, igazából az volt a baj, hogy iszonyat éhesek voltunk, mert reggel csak bekaptunk valamit. Úgyhogy lefényképeztem a templomot a domb aljáról (nah, itt is voltunk) és folytattuk utunkat.

 

Templom a domb aljából

 

A nevezetességeket kicsit hanyagoltuk, teljes gondolatunk most már csak a kaján forgott. Szerencsére leereszkedve egy kisebb lejtőn találtunk egy kis utcát, ahol ilyen nyitott boltok, vagy mik voltak, bennük általában egy asztal 4 székkel. Emma több helyen megkérdezte, van-e rizsájuk (spec. Kínai kaja), mindenhol egy nagyot nevettek és rázták a fejüket. Aztán később rájöttünk, hogy ezek nem is kifőzdék voltak, hanem az otthonuk, csak ilyen nyitott udvarral, telehányva minden régiséggel, motyóval és valószínűleg az asztal a saját ebédjük elfogyasztásának a kelléke. :) Aztán kis idő múlva betévedtünk egy igazi kis étterembe, ahol 3 néne ügyködött az ebédünkön. Nem volt rossz, na. Aztán persze nem hagyott minket nyugodni az a templom a domb tetején, biztos szupi kilátás nyílott onnan...Így úgy döntöttünk, hogy új erőre kapva nemcsak, hogy azt a dombot másszuk meg a templomig, hanem azt a dombot is, aminek lejtőjén lebaktattunk kajáldát keresni... Pffff! :)

 

Kutya-klotyó

 

Felkaptattunk a dombokon, közben kutya WC-t látva. Emma meg is állt...:) Nah, aztán a templom körül valóban volt egy szuper kis lelátó!!! Úgy örültem, hogy felmentünk. Szinte körbe lehetett látni. És, egyébként azt hallottuk, hogy jó időben egész Kínáig el lehet látni.. (ahham...biztos....)

 

Valahol ott lehet Kína az épületek mögött...

 

Csomó képet csináltunk, főleg a legnagyobb casinókról, nagyon jól mutattak a távolból.

Aztán miután kigyönyörködtük magunkat, lecaptattunk ugyanazon az úton. Lefelé sem volt egyébként jobb! :)

Utunkat a belvárosba vettük, ahol már nem az a nyugis kép várt minket, mint a templomnál. Nagyon sokan voltak. Sztem egyébként Emma kedvenc része jön... A főtérről az egyik út egy hatalmas templom megmaradt homlokzatához vezetett. De nem a homlokzat a lényeg, hanem az út, ami felvitt oda!!!

 

Husi utca

 

Ez egy olyan sétálóutca volt, ahol nagyon jellegzetes ételt árultak, amit mostantól husi-nak fogok írni, mert fogalmam sincs mi a neve. Téglalap alakú hús (tehát olyan, mint egy lap), vörös színű és különböző fűszerekkel van ízesítve. Nagyon finom dolog, tényleg. Emmára mindjárt lecsaptak (biztos nem nyitott szájjal figyeltJ), kóstolja meg, aztán persze melyikből kér. Emma gondolkozott, számolt, mi mennyi és végül úgy döntött, hogy nem vesz, elég drága. Aztán jött a következő árus, újabb kóstolás. Aztán még egy....és még egy. És mire felértünk a homlokzathoz, úgy tele lettünk, mint a fene! :)

 

Nah, itt az Emma, hol az Emma? :)

 

A homlokzat nagyon jól nézett ki, Emma meg is mászta, én meg mondtam neki, menjen csak, én majd lentről csinálok szupi képet, ahogy ő fentről integet (baromira nem volt kedvem felmászni a lépcsőn). Aztán utána még jártunk körbe a környéken. Betévedtünk egy parkba. Kínában s úgy látszik Makaón is úgy járja, hogy a parkokban vannak ilyen gimnasztikához alkalmas különböző gépek. Na jó, nem kondi gépek, de az időseknek épp megfelel, azon szokták magukat fitten tartani. Emma is felugrott egyre, és csináltunk egy Norbi videót, de ezt itt most sajnos nem tudjuk lejátszani. :) Meg az egyik éppen gyúró bácsival is próbált Emma szót érteni, de a bácsi inkább odébbállt.

Aztán a következő úti cél volt a legfontosabb (na, jó, most tényleg nem tudom, melyik volt a legfontosabb, a husi, vagy ez), mert úgy döntöttünk, hogy ideje kipróbálni a szerencsénket...

 

Nylonzacsi

 

Hápersze, hogy a legnagyobb casinót vettük célba, azt, amelyiket a templom mellől is jól lehetett látni. Beléptünk az ajtón (mint valami nagy szerencsejátékosok) és már indultunk volna a detektoros részhez, mikor az őr megállított, hogy ne haragudjunk, tényleg nagyon sajnálja, de saruban, rövidgatyában, nylonzacskóval (benne a 2 literes vizünk) nem lehet bemenni. Aztán felháborodva távoztunk J.

Persze nem adtuk fel ilyen könnyen, nekünk akkor és ott casinoba kellett mennünk, bármi áron...

Nem volt nehéz újabb casinót találni, az egész utca azokból állt. Megint beléptünk egybe. Emma mondta, hogy csak határozottan lépkedjünk. És a detektoros részhez érve a csaj a zacskóba nézett bele és már intett is, hogy menjünk. Én meg ott álltam, hogy de biztos jó, hogy ilyen gagyin vagyunk felöltözve, Emma meg már rángatott befelé. Úgyhogy belépünk Las Vegas világába, ahol minden fény és csillogás volt (a WC is tök tuti volt). Mentek már a nagy játékok, Black Jack, Póker, meg egyéb számomra ismeretlen játék. Meg megálltunk, néztük ki hogy játszik, aztán megfordultunk és mentünk is a hátsó részre, ahol azok a húzogatós gépek vannak (tudjátok, 3 ugyanolyat kell kapni és akkor nyersz), csak ezeknek nem volt karja, hanem csak gombok. Már megkevertek ezzel engem, hogy lehet így koncentrálni. Nah, azok voltak a nekünk való gépek, fel is raktunk 10 dollárt (260 Ft) J, aztán Emma nyomkodta. Már 50-nél is voltunk, mikor odajött egy pasi és elkezdte bámulni a játékunkat. Próbáltam takarni, de csak nem húzott el. J És elvesztettük az 50-et. Aztán átültünk egy másik géphez, és újabb 10 dolcsit raktunk fel. Asszem 1 perc alatt elvesztettük. :) És akkor, hipp-hopp, kijózanodtam és mondtam az Emmának, hogy itt és most abba kell hagynunk, már 550 Ft-ot elvesztettünk! És akkor fogtuk a sátorfánkat és sétáltunk kifelé. Én beugrottam WC-re és mire kijöttem Emma nem volt sehol.... :)

Neeeeem, nem játszani ment vissza, hanem egyik asztal mellett figyelt. Képzeljétek el, a pasi 10 000 dolcsis zsetonokkal nyomta az ipart, és amíg ott voltunk nyert csak 80 000-et. Úgy reménykedtem, hogy egy zsetont elveszít és én találom meg a földön, de ez nem az a történet. J Lényeg, hogy nagyban nyomták már ott, 3 biztonsági ott volt már, az egyik ember írta részletesen, mikor mi történt, mennyit rakott fel az ipse, mennyit nyert stb. Nagyon durva volt...De a végét nem vártuk meg, úgyhogy nem tudjuk, happy end lett-e vagy elvesztett mindent...

Egy kút

 

A casinozás után már nem sok időnk maradt, lassan indult vissza a hajónk. Így még egy rövid sétát nyomtunk (asszem 2 órásat) és mentünk vissza a hajóhoz. Utáltam ezt a hajózást, olyan hideg volt már a kikötő épületében.

Mikor felszálltunk a hajóra, mintha mélyhűtőbe léptünk volna, hámondom én ezt nem bírom. Odamentem az ott dolgozó hölgyhöz, hogy adjon már valami pokrócot, mert jégkrém leszek, mire Hongkongba érünk. És akkor mutatott egy zugot, ahol 0 foknál magasabb volt a hőmérséklet és végül ott leültünk. Nem is volt olyan rossz....

Hulla fáradtan érkeztünk Hongkongba, nagyon jó kis nap volt! Ezután kezdődött a horror Hongkongban, de erről már írtam...:) Lásd: Vera Hongkongról