Csáóóó!
Szal hát reggel megérkeztünk Xianba, eléggé elgyötörten, most már azért egy ideje úton voltunk és mivel máténak egy hónap szabadsága volt így pörgetni kellett a dolgokat nem volt idő egy-egy városban több napot eltölteni, tengeni-lengeni. + a meleg, a rohadt sok kínai mindenhol, későig tartó ivászatok, a menetrendszerűvé váló hasmenések, az ezer kilónyi bőröndök cipelése azért megviselik az embert pedig hol voltunk még a végétől.
Szóval hát Xianban is azzal kezdtük hogy mátesz vigyázott a cuccokra én meg beálltam a pénztárhoz hogy jegyet szerezzek pekingbe. A szokásos egy óra sorban állás után kissé hidegzuhanyként ért a hír hogy már nincs vonatjegy, ez volt az első alkalom hogy nem kaptunk jegyet az állomáson. Aztán végül hát az egyetlen esélyünk az maradt hogy hátha a hostel tud szerezni.
Eltaxiztunk a hostelba ami kuwa jó volt, egyrészt baromi nagy volt, másrészt volt étterme HIDEG sörrel meg egy bár is volt lent bár az rohadt drága volt. A hostelben aztán azért megkönnyebbütünk mert kiderült hogy tudnak szerezni hard sleeper jegyet a vasárnap esti vonatra (szombat reggel érkeztünk) persze 40rmb felárral de hát akkor már nem igazán érdekelt minket. Szal miután ezt letudtuk befizettünk vasárnap reggelre egy agyaghadsereg túrára is. Aztán aludtunk egy óriásit és utána irány a city.
Xian központja egyébként elég jól néz ki várfallal van körülvéve és a közepén van két harangtorony vagy dobtorony na. Egyikbe fel is mentünk, megnéztünk egy dobelőadást aztán még sétálgattunk, elmentünk a muszlim negyedbe ami szuper volt nyüzsgött mint állat totál kirakodóvásár volt az egész. Kipróbáltunk csomó fajta utcai kaját is, aztán jó hideg sörrel leöblögettük. Közben vettünk még ezt azt.
Aztán visszamentünk a hostelbe megnézni az aznapi meccset, lementünk a bárba de az tele volt emberrel, és a sört is aranyáron mérték, úgyhogy úgy döntöttünk fent iszunk az étteremben ahol nem volt annyi ember és ugyanaz a sör ott harmadannyiba került. Persze azért vissza akartunk menni a bárba mert tele volt csajokkal(persze csak a máté miatt) csak meg akartuk várni a meccs végét.
Aztán mire visszamentünk a meccs után már alig lézengett ott 1-2 csajszi, de azért maradtunk iszogatni, aminek az lett a vége hogy megint túl sokat ittunk, de legalább tök jót csocsóztunk, levertünk két ausztrált, vagy svédet??? többször is.
Piaárusnál
Szal másnap reggel nagy vizesflakonokkal szálltunk be a kisbuszba, ahol viszont kellemes meglepetésként a túravezető kínai csajszi nagyon jól beszélt angolul, és vlmi durván vicces volt. Jiajia (dzsiadzsia)nak hívták és egyből bemutatkozás után elmondta hogy ő szingli és azzal a lendülettel ráakaszkodott egy amcsi srácra. Egyébként az jó ötlet volt hogy ameddig odaértünk mindenki bemutatkozott röviden meg ilyesmi. Legtöbben az amcsik voltak, de voltak svédek, németek, egy szingapúri-indonéz pár stb..
Muszlim negyed főutcája
Jiajia végig tolta a dumát, sok érdekes dolgot mondott az agyaghadseregről de még többet magáról, főleg azt mondta el minden félórában hogy ő szingli. Mindegy jókat nevettünk rajta. Maga a hely ahol a katonák vannak kiállítva nincs olyan messze Xiantól, talán egy órányira. 2-3 nagy termen mentünk keresztül, az elsőben lehetett látni hogy néz ki mielőtt kiveszik a katonákat. hát rájuk van omolva a plafon magyarán szólva és minden katona össze van törve darabokra, és azokkal puzzleoznak a régészek. Egy darab katona volt amit totál egészben találtak meg, el is nevezték a mágikus íjásznak. És még az is durva h eredetileg minden katona le is volt festve de a festék közben elillant, csak ezen a mágikus íjászon maradt vlmennyi. Aztán még csomó érdekes dolgot mondott, hogy hogyan kell megkülönböztetni a tábornokot a közlegénytől meg az újonctól meg ilyenek de most nincs kedvem leírni.
Aztán átmentünk abba a terembe ahol maguk a már összeillesztett katonák voltak, hááát kicsit csalódás volt, azt gondoltam h majd le fog esni az állam de nem esett. Persze ez egy kihagyhatatlan látnivaló, de azért annyira nem nagy szám. Szal csináltunk pár képet, kaptunk egy ebédet még aztán irány vissza a hostelbe.
Jajj azt majdnem elfelejtettem, h a legnagyobb szám a csávó volt aki a ha jól emlékszem a 70es években felfedezte ezt az egészet. Ő most már nagyon öreg 80 körül van és oda leültették a kijárathoz ahol annyit kell csinálnia hogy ha vlki vesz egy agyaghadsereges könyvet akkor azt dedikálja. Nagyon vicces volt mert tök úgy látszott h ő úgy gondolja h az ő munkája milyen fontos, és mikor elékerült egy könyv akkor ezt teljesen precízen odafigyelve írta alá. Meg persze ki volt rakva h nem lehet róla fényképet csinálni persze mindenki azonnal takarásból, csípőből ellőtt párat, olyan ez a fényképezni tilos a turistának mint vörös posztó a bikának.
Dedikáló bácsi akiről tilos fényképet csinálni
Na mindegy jót vidultunk a bácsinak akinek az a melója hogy minden nap ott üljön és dedikáljon. A hostelbe visszaérve ledumáltuk dzsadzsával hogy elvisz minket egy helyre ahol tudunk venni kínai rizspáleszt + ágyat hozzá, mármint amire ráöntjük a páleszt és akkor olyan ízű lesz vagy nemtom hogy magyarázzam. Itthon pl mikor a pálinkásüveg aljába barackot teszünk. Ezt fateromnak szántam ajándékba mert ő eléggé szereti az ilyesmiket. Csakhogy itt az ágy az tengericsillag, kígyóbőr, kutyapöcs, marhapöcs meg ilyenek. Egyébként mikor apukám megkóstolta a rizspáleszt hát eléggé belevörösödött :D.
Nah szóval este aztán felpattantunk a vonatra, előtte még átverekedtük magunkat a tömegen és aztán!!!! Majdnem elsírtuk magunkat örömünkben mert ketten voltunk egy kétszemélyes fülkében, pihepuha ágyakkal…Az egyetlen dolog ami beárnyalta örömünket az az volt hogy máténak kilopták a táskájából a telóját.
Szal reggelig szuperül aludtunk. Reggel mikor megérkeztünk elmentünk a hostelba ahol Vera már várt ránk, ő Shanghaiból érkezett de vlmivel előttünk ért a hostelba. Bár ez inkább hotel volt, baromi nagy volt tele külföldivel.
Az volt igazán egy probléma hogy hogyan menjünk el erlianba ami egy határváros a kínai mongol határon. Mert a vonatok amik közvetlenül mennek Ulánbátorba csak keddenként meg szerdánként járnak ami nekünk nem jó. Szal volt még két lehetőség, az egyik hogy alvós busszal el erlianig, ott átkelünk a határon, aztán Zamin Uudban veszünk jegyet az UBba tartó vonatra, vagy Pekingből elmegyünk Jining nánba ahol átszállunk egy másik vonatra és az erlianig megy. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk.
Találd meg a 3 kakukktojást!
Szal a hétfői napunkon meg kellett szerezni a vonatjegyet + elintézni a mongol vízumot verának meg nekem. Hát egyik se jött össze. Jegyet csak jining nanig tudott intezni mindenki, a mongol nagykövetség meg pont vasárnap változtatta meg a nyitvatartási idejét, mindenki fel volt háborodva, mert így csak kedden tudtuk leadni az útlevelünket, és szerdán felvenni, ami necces volt mert akartunk menni a nagyfalhoz.
Ezért nem szabad kábelkocsival felmenni a Nagy Falhoz, ha az ember sétál akkor láthat közben az ösvény mellett szinkronban szaró kínaiakat
A vége az lett, h a vonatjegyet megvettük Jining nánig, kedden leadtuk du az útleveleket a mátét addig elküldtük a tiltott városba (ő otthon már megcsináltatta a vízumát) + leszerveztünk egy privát túrát talán a dragon hostelban csak 3unknak a nagy falhoz hogy du 4re visszaérjünk szerdán felvenni az útleveleket. A mongol vízumot sürgősséggel csináltattuk és így 500rmbébe került. Elméletileg kell hozzá meghívólevél amit kaptunk is Turuutól, aki egy mongol srác de pécsen tanult 10évig a közgázon szal ismerte az összes tanárt meg 1-2 közös ismerőst is találtunk. Szal ő perfekt beszél magyarul és megszervezett mindent faszául kint Mongóliában.
Amúgy a mongol vízumot sztem nagyon egyszerű megszerezni csak perkálni kell. Egyébként peking jóval másabb mint shanghai. A központot láttuk leginkább, ott széles utak vannak, nincs annyi felhőkarcoló, vlhogy európaiasabb és ezáltal jobban be is jött.
fent a nagyfalon
A szerdai nagyfal kirándulás szuper volt, felmásztunk aztán sétáltunk fönt1-2 órát majd vissza felvenni az útlevelet. Aztán elmentünk még a summer palacehoz de már zárva volt. mindenféle kínai kínálgatta ott a jegyet hogy ezzel még bemehetünk meg minden de nem vettünk inkább visszariksáztunk a metróhoz és irány a hostel. Mátéval még kinéztünk az éjszakai piacra ahol skorpiót meg ilyeneket lehet enni de az este 9kor bezárt. Akkor vajon mért éjszakai??? mi direkt 11kor mentünk…
Na mindegy. Egyébként a kedvenc helyünk az egy utcányira volt a hosteltól, és csak este nyitott ki, mégpedig úgy hogy a tulaj lezárta a 4 sávos út egyik sávját és oda kipakolták az asztalokat meg székeket csak úgy lazán. Bár itt próbáltak átbaszni minket, mert az elején mindennek megkérdeztem külön az árát (ezt mindenkinek javaslom kínában, másképp csúnya meglepetések érhetik az embert)aztán mikor fizetni kellett akkor másik pincérnő jött oda és egy elég durva árat mondott vagyis hát hülye külföldi úgyis van pénze húzzuk le. Hát nem jött be.
Szal így telt az idő pekingben, lett volna még mit látni, bát mi a verával még úgyis megyünk vissza két évre, szal lesz időnk mindent megnézni, máté meg majd jön még egy Tibet-Nepál túrára akkor bepótoljuk majd ami kimaradt. Szal igazából ennyi pekingből, du egy daloló taxisofőr kivitt minket a vasútállomásra de aztán majdnem lekéstük a vonatot addig dalolt.
A vonaton az eddigi legdurvább tömeg fogadott minket. 1 órába!!! telt mire az ajtóból eljutottunk a helyünkre, sőt !!! alig bírtunk felszállni annyira tele volt, a jegyszedők egyik ajtótól a másikig terelgettek minket, hogy hol férünk még fel. Nagy nehezen feldúrtuk magunkat, aztán megkezdődött a harc hogy eljussunk a helyünkig. Mondanom sem kell iszonyat hőség volt megint, a kuwa nagy bőröndjeinkkel meg a hátizsákokkal meg még a gitárral ott durakodtunk át a tömegen. A vera már elhagyta vlhol a hátizsákját is és már majdnem sírva fakadt, mikor mondta a kínaiaknak hogy ugyan segítsenek már neki, mire felkapták a bőröndjét és kézről kézre adták a helyéig. Szal nagyjából odaértünk meg minden mire kiderült hogy a máténál a két széken már ül két öregasszony, akik mikor jött a máté átültek egy székre a máté meg ült a külsőn, de persze úgy hogy csak fél seggének volt helye. Akkor telt be nála a pohár mikor az egyik mondta neki hogy menjen már kijjebb mert nem férnek el. Szal máténak ez volt az a pont mikor elege lett kínából :D. Nálunk sem volt rózsásabb a helyzet mert a gitárom az ölemben volt és előttünk a vera bal meg az én jobb lábamon ült egy öregasszony aki fejét ráhajtotta a gitáromra és úgy aludt, és az egész úgy nézett ki mintha a fütykösömön ügyködne.
Tömegnyomor Pekingből-Jining Nanba - ezért nem lenne szabad álló jegyet is eladni
Ennyit mára és előzőleg el is felejtettem de akkor most csöcsörészet
Jah és akkor 1-2 info: shuyuan hostel xian, kétágyas szoba 60rmb, xian-peking vonatjegy kb 320 rmb (ebben benne van a hostel ügyintézési díja is) agyaghadsereg túra ára…hát passz meg kell kérdezni a mátét, peking jade youth hostel, 3fős szoba 80rmb/fő/éj, nagy falig meg vissza privát kocsival 700rmb összesen, diák beugró a nagy falhoz kb 25rmb, alvós busz pekingből erlianba 180rmb, vonat jining nanba hard seaten 70rmb
Nicsak, ki beszél?!