Sziasztok!
Akkor mivel most beköszöntött a kínai újév tengernyi időm van hogy befejezzem a transzszibériai kalandjainkat.
Szal ott dobtam el a fonalat mikor megérkeztünk a jurtákhoz és megvendégeltek minket kumisszal meg mongol teával, megismerkedtünk a háziakkal és beköltöztünk a jurtába. A délutáni program még inkább brutál volt.
Oszkó és a nyertes
Kecskét vágtunk!!! Először is az egyik csóka elhúzott lóval aztán visszajött egy kecskenyájjal, mire Oszkó bevetette magát a kecskék közé és kiszúrt egyet majd odahúzta hozzánk és a kezembe nyomta szarvánál fogva h tartsam addig amíg megfeni a kést.
Kecsketánc
Hát mondom sima liba, nem nagy ügy, de vazze erős állat ám egy ilyen kecske!!! És ráadásul nem akart egy helyben ülni és várni a késre hanem ki akart szabadulni és közben bégetett is h engedjem már el. Aztán végre Oszkó elkészült a késsel és hát Máté is meg én is falusi srácok vagyunk úgyhogy láttunk már pár disznóvágást így nagyon újat nem vártunk de aztán mikor lefogatta velünk a kecsót és a torka helyett a hasát kezdte el vágni, hát akkor ijedten egymásra néztünk h ez most mit csinál?? Hát igen bevágott a hasán egy kb 10centit és ott benyúlt a kezével, felnyúlt a szívéhez és valszeg az artériát kitépte eltépte.
A gyilkosság
Aztán kiszedte a belsőségeket és kimerte a hasüregben lévő vért amit később megettünk.
Utána jött a pörkölés majd a darabolás és a főzés.
Mielőtt megfőzte volna köveket raktak be a tűzhelybe, hogy jól átforrósodjanak és mi meg közben elmentünk a közeli sziklákhoz sasfészket keresni.
Jah igen mer tényleg sok sast lehetett látni ahogy ott köröztek, főleg mikor levágtuk a kecskét. Oszkó dobott is nekik vlmi belsőséget aztán bakker a többiek nem látták de én véletlenül pont akkor fordultam oda mikor a sas lecsapott a magasból és felmarta a cuccost nagyon durva volt, hallani lehetett ahogy süvít a levegő és az egész kb 10 méterre volt tőlem.
Szal elmentünk sasfészket keresni amit nem találtunk de hallottuk a kis sasok csipogását. Aztán visszamentünk és felraktuk a kaját. Közben még láttuk az öreg mongolt ellovagolni és Oszkó mondta h már nagyon öreg és vadászni megy, és kint fog aludni a vadonban. Király, vazze biztos nem aludnék ott kint egyedül, ahhoz már túl sok horrort láttam.
A húst meg az izzó köveket rétegesen rakták be egy bográcsba aztán rá a fedőt, arra még nagyobb köveket és kész is volt, lehetett hagyni főni. Közben lovagolgattunk, sörözgettünk meg ilyenek. Még mielőtt a hús kész lett, megjöttek a főtt kecskebelsőségek amiből jót ettünk. Aztán mikor a hús kész lett, Oszkó kiszedte a köveket és egyet a kezembe nyomott és mondanom sem kell hogy iszonyat forró volt de azt mondta h az igazi férfiak azok tudják tartani a markukban, szal banyek ott dobáltam egyik kezemből a másikba amíg ki nem hűlt, Máténak több esze volt mer mondta h ő nem akarja kipróbálni. Mindegy arra jó volt szétégessem a kezem meg hogy ne fázzak. De legalább igazi férfi vok, bár a Vera erre sztem mást mondana :D. A kecske jó volt, sok fűszer nem volt rajta de így volt finom.
A végeredmény
Aztán végül lefeküdtünk, Oszkó kint a sátrában mi meg bent a jurtánkban. Az éjszaka hideg volt és majdnem eseménytelen, eltekintve attól h vlmi bogár Verára esett az éjszaka közepén, de meglepően jól lereagálta és nem szaladgált sikoltozva föl-alá ahogy szokott.
Nah hol a gyümölcs?
A következő napon megjöttek Turuuék családostul, a felesége, a kisfia meg a felesége szülei. Mindenki nagyon kedves volt. Hoztak mindenféle mongol finomságot ami otthon készítettek. Aztán elmentünk a közeli „hegyekbe” vlmi fura kis gyümölcsöt szedni aminek már nem emlékszem a nevére, de nagyon kicsi volt és csomót kellett szedned belőle ha érezni akartad az ízét, szal mentünk hegynek fölfelé és szedtük a gyümölcsöt. Talán málnaszerűség lehetett de annál kisebb volt és lila. Aztán mikor elég magasan voltunk kiültünk a hegyoldalba egy tisztásra ahonnan lehetett látni a tájat és tök szép volt. Közben most nézegettem a képeket és mégsem lila volt a gyümölcs hanem piros.
Aztán a Máté kitalálta h menjünk még magasabbra és a helyi sráccal akié a jurta is elkezdtünk 3an felfelé mászni. Hát baromi gyorsan mentünk, ne vlmi kényelmes túrázást képzeljetek el hanem szinte futott a srác előttünk hegynek felfelé és ráadásul itt a terep már keményebb volt, kövekről kövekre ugráltunk, dzsindzsásban törtünk utat magunknak és én mint a legrosszabb kondiban lévő csak nehezen bírtam lépést tartani. Szal igazából szarrá izzadtam és még féltem is a magasságtól.
A mormoták réme - a mongol bácsi aki inkább lovagol mint sétál
Aztán megmásztunk még pár sziklát míg végül fölértünk az abszolút csúcsra ami tényleg gyönyörű látvány volt viszont ekkor már szidtam magam mer félek a magasságtól de azért én is felmásztam a csúcsra csak keményen kapaszkodtam.
Túl a csúcson
A lefelé mászás sem volt könnyebb, megint kb futottunk tisztára el is fáradtam mire visszaértünk. Kicsit pilledtünk még ott a hegyoldalban aztán vissza a kocsikhoz, aztán meg a jurtákhoz. Épp akkor ért vissza az öreg mongol is aki hozott egy mormotát. Lőtte vlhol és mondta h ez lesz a nassi a délutánra. Szal ezt meg is csinálták és meglepően finom volt, Máténak különösen ízlett. Az Oszkó adott egy falatot de már mikor ránéztem láttam h vlmi jó kis mócsingos cucc, dehát bakker előző nap bizonyítottam a kezem megégetésével mekkora alfa hím vok, szal nem utasíthattam vissza így bekaptam és elkezdtem rágni. Egy pillanattal később a Máté is kapott uyganabból a rész egy mócsingot és én kárörvendően mosolyogtam miközben rágtam a mócsingot h majd megtudod komám mit kaptál. Erre a Máté meg elkezdi dícsérni h milyen finom meg ilyenek és egy idő után le is nyeli. Hát banyek úgy voltam vele, ha ő le tudta nyelni akkor én is megpróbálom végülis eleget rágtam már, de nem sikerült úgyhogy a végén elmentem a jurta mögé ahol senki nem látott és kiköptem, aztán szóltam az egyik kutyának hogy egye meg.
A mormota
Közben délután még lovaglásztunk a környéken, főként Máté mivel se én se Vera nem nagyon tudunk lovagolni, sőt nekem ez volt az első alkalom h lovon ültem, figyelmeztett is Máté h ez nem fotel. Meg játszottunk még vlmi mongol játékot pénzben, dominókat kellett rakosgatnunk és meg is értettük a végére a szabályokat de mára már elfelejtettem. Az a lényeg h közben sok vodkát kellett inni, de én akkora balszerencsés voltam hogy mindig akkor mentem el pl megnézni a fejést mikor a vodkát itták. Szal mindig mikor visszamegyek mondja a Máté h épp most ittak vodkát, és ez megtörtént 3szor!!
A dominós játék
Este még ettünk a maradék kecskéből meg beültünk a jurtába beszélgetni meg iszogatni meg ilyenek. Senki nem akart a mi jurtánkban aludni gondolom udvariasság vagy ilyesmi, a kocsiban, a másik jurtában meg Oszkó sátrában oszlott el a nép.
Másnap reggeli után fölpakoltunk aztán irány vlmi vidéki naadam fesztivál a puszta közepén. Volt lóverseny meg kirakodóvásár, tök érdekes játékok dobálós játékok voltak amiket nálunk már nemigen lehet látni. Aztán a legjobb persze a birkózás volt. Nagy tagbaszakadt emberkék gyűrték ott egymást, volt idősebb fiatalabb is. Volt egy srác aki kb olyan magas volt mint én de nem volt nagyobb darab csak volt rajta még +10 kiló izom és ő is indult de hát ő csirke volt a többiekhez képest gyorsan el is intézték. Oszkó is akart Mátéval birkózni még a jurtáknál de a Máté vlmiért nem vállalta :D. Voltak egyébként akik nagyon sokáig nyomták, nemtom hogy bírták. Közben ettünk ilyen húsos lepényt.
Az ősmagyar íjászok
Az a jó Mongóliában h tényleg húst hússal esznek teljesen üdítő volt kína után ahol vlhogy nem jó a hús vagy nemtom. Mongóliában viszont nem volt olyan zöldséges lepény, csak húsos volt:D és amikor eszed ezeket a dolgokat érzed h az tényleg hús bakker szal ez egy nagy pozitívum, még ha néha bele is futsz egy-egy rágós falatba.
Aztán vissza Ulánbátorba, felvettük Oszkóéknál a nagy táskáinkat ki a vonatállomásra ahol még volt egy kis időnk szal beültünk vlhová sörözni meg enni. Vagyis előtte még elmentünk megnézni egy jó nagy aranyosan csillogó buddhát aztán felmentünk vlmi régi szovjet emlékműhöz asszem a második világháború emlékére ahonnan láthattuk a várost, és ahogy a képen is lehet látni az aranyos buddhát. Szal utána alaposan beittunk és rohannunk kellett h le ne késsük a vonatot.
Futás a vonatra kicsit beszipkázva
A vonaton egy fülkébe kerültünk Jane –nel aki sztem már 70en túl járt amcsi nénike aki a nyugdíjából meg megtakarított pénzéből utazgat a nagyvilágban. Megnéztem az útlevelét bakker nagyon durván tele van mindenféle vízummal meg pecsétekkel, már kétszer kellett kérnie h toldják ki vagy mi, tegyenek bele plusz lapokat. De mondta h úgyis kell majd újat csináltatnia mert volt Iránban és menni akar Izraelbe de úgy nem léphet be ha előtte volt Iránban vagy vlmi ilyesmi.
Nah jah Mobile városából, Alabamából volt és pont most láttam egy filmet pár hónapja ami ebben a városban játszódott szal megint eszembe jutott. Aranyos kis nénike volt, elvodkázgatott ott velünk, segítettünk neki leszállni a határon levegőzni meg ilyenek szal jó volt. Persze ő máshogy utazott. Lefoglalt mindenféle hotelt előre plusz saját idegenvezetője volt és sofőrje. Azért kicsit elérzékenyült mikor megérkeztünk Irkutszkba ahol elváltak útjaink. Rendes csaj, írt nekünk karácsonyra.
Alapvető élelmiszerek az útra: vodka és víz, bár vizet nemtom mér vettünk :)?
Pontosan nem emlékszem meddig tartott az út, ha jól emlékszem estefelé indultunk UBból aztán másnap egész nap a vonaton ültünk és harmadnap reggelre érkeztünk meg Irkutszkba. A jegy 138USD volt, főleg a naadam miatt mert ilyenkor jön minden turista, ha az embernek van kint ismerőse, vagy ha pl mi is korábban szóltunk volna a Turuunak akkor 85 USDbe került volna, szal aki arra jár ezt jó észben tartani.
Irkutszk vasútállomás
Irkutszkban a kuwa sok málhánkkal felszerelkezve elsétáltunk a hostelig ami azért nem volt olyan közel mint gondoltuk ráadásul a Vera bőröndjének (vagy az enyémnek?) kitört a kereke és úgy kellett vonszolni. mindegy megérkeztünk a hostelba ami egy lakás volt átalakítva és hát nem volt túl nagy. Ráadásul ugye a mongol puszta pora még ott száradt rajtunk plusz a két napos vonatút úgyhogy igazán csak egy jó kis zuhanyra vágytunk de éppen nem volt meleg víz!!! Ezen azért kiakadtunk. A hostel neve Admiral és azért válaszottuk mer közel volt a vasúthoz, de annyira azért nincs közel. mindegy nem ajánlom senkinek.
Na mindegy az első nap Irkutszkban arra ment el h vonatjegyet próbáltunk szerválni 4 nappal későbbre Moszkvába és volt is egy 35 rugóért de az az 5ik nap reggelén indult. Aztán addig járkáltunk utazási irodáktól hotelekig h mire eldöntöttük h azt a reggelit akarjuk már nem volt :D. Aztán a mizéria még folytatódott mer megjöttek Vera shanghai –i ismerősének orosz barátai akik segítettek nekünk, mert persze az állomáson senki nem beszélt angolul és szegény Vera horvátul próbálkozott néha egész sikeresen.
Végül 70 rúgóért találtunk jegyet Moszkvába a kívánt időpontra plusz Moszkva Budapest járatra is vettünk asszem 20 ezerért jegyet. Aztán újdonsült orosz barátainkkal bementünk a városba és sétáltunk kicsit, sok látnivaló nincsi, a múzeumok nem érdekeltek. Aztán vacsoráztunk, hát vlmi totál puccos helyre vittek minket, kb 25-30 rugóért vacsoráztunk, persze meghívtuk őket megköszönve a segítségüket.
Vacsora az oroszokkal
A srác egyébként orvosnak tanul, sebésznek pontosabban szal már alig várja h végezzen és elhúzhasson Oroszországból. Vacsi után elmentünk hozzájuk, ahol iszogattunk kicsit meg beszélgettünk, van egy kutyájuk, ez a mostanában népszerű vékony kis patkányszerű jószág amit az első fickósabb macska széttép.
Bár nem nagyon látszik de próbáljatok fókuszálni a kutya pöcsére :) van neki egy ilyen kis dugóállata is
Végül taxiba ültettek és a lelkünkre kötötték h most már ne mászkáljunk a városban mert ilyenkor éjszaka már veszélyes. Hát elég hullák voltunk szal ettől nem kellett félni bár nemtom h igazán veszélyes-e, azért sztem nem olyan vészes. Hazaértünk a hostelbe és gondoltuk most estére már csak van meleg víz de még mindig nem volt szal irány a hideg vizes zuhany. A szobánkban még volt egy spanyol-osztrák pár, már idősebbek voltak és a faszi szálloda manager volt vlhol karib térségben de nagyon jó arcok voltak, mondták h ez már a második nap h nincs meleg víz és már elegük van.
Egyébként ők is mentek másnap a Bajkál-tóhoz csak mi rendes busszal mentünk, menetrendszerintivel, míg ők a drágább kisbusszal. Szal gondoltuk arra a 3 napra ott hagyjuk a bőröndjeinket a hostelban és visszafelé majd beugrunk értük de a csaj mondta, h nincs hely mer holnap reggel jönnek csomóan nagy pakkokkal. Mivel nem akartuk magunkkal hurcolni a batár nagy cuccokat így felhívtuk orosz barátainkat akik odajöttek taxival kb éjfél körül bepakolták a bőröndjeiket és elvitték hozzájuk. Tényleg rendesek voltak, ahhoz képest h aznap találkoztunk. Szal aztán irány az ágy másnap pedig a Bajkál-tó... Nah csöcsi
Nicsak, ki beszél?!