És akkor Hongkong...

Szingapúrt este hagytuk el, kissé szeles volt az idő megint, de nem késett a gép egy cseppet sem, úgyhogy egész jó út volt....Leszámítva, hogy egyszer megdobta a gépet egy széllökés és kisebb zuhanás ment végbe. De nem volt komoly, csak velem nem történt még ilyen. Olyan volt, mint mikor hullámvasúton mész lefelé és a gyomrod a torkodban van. Kapaszkodtam, mint állat. De ezek a kínaiak olyan hülék, még ezt is élvezték! Huhogtak, meg váú-váúztak, tisztára tetszett nekik! Én meg alig vártam, hogy meglássuk végre a várost! :D De egyébként kb. 5 mp volt, tényleg semmi komoly!

És akkor megérkeztünk vissza Shenzhenbe, tudjátok, ahol már levágtunk egy nagy futást Szingapúrba menet. Most nyugis volt a megérkezés. Éjfél felé érkeztünk meg.

Tervünk az volt, hogy megvárjuk a reptéren a reggelt és reggel a reptéri járattal megyünk el a kínai-hongkong határig, ahol simán átsétálunk. Merthogy Shenzhen a határváros, és kb. 1,5-2 óra a két központ között a távolság.

Emma alszik

Szóval a reptéren éjszakáztunk, mindketten bealudtunk, mert nem volt veszély, szinte senki sem volt a nemzetközi terminálon...kivéve a szúnyogok, akik innentől kezdve eléggé megkeserítették az életünket.:) Ahogy szokták ugye mindenkiét. Persze itt említeném meg, hogy gondos pakolásomnak köszönhetően, volt a táskánkban egy OFF szúnyogok ellen, amivel kicsit tudtunk enyhíteni a csípős helyzeten. Így bekentük magunkat tetőtől talpig és szép lassan elszenderedtünk. Azt azért akarom, hogy tudjátok, nem aludtunk olyan, hú de szuperül, mint otthon, a kényelmes ágyon szoktunk, de arra épp elég volt a pihenés, hogy a következő napot megint kihúzzuk.

Vera alszik

Reggel elcsíptük a reptéri buszt, amivel 45 perc alatt a határon voltunk. Ott kisebb séta, sorban állás, papírkitöltés várt ránk, de nem volt hosszabb az egész fél óránál. Átsétáltunk s megérkeztünk! A határ utáni turista infóban begyűjtöttünk egy térképet és mentünk. (Újabb megjegyzés, hogy tudnotok kell, mindig úgy utazunk, hogy előtte térkép, útvonal, buszszámok, metróvonalak, címek, minden ki van nyomtatva, A, B, C terv általában elő van készítve, minden esetre J. Kicsit lehet, hogy túlragozom?:))

Határ Chinglish-sel (kínai fajta angol, nagyon vicces)

Úgy döntöttünk, első utunk a hostelba vezet, hogy legalább a batár nehéz táskánkat le tudjuk rakni, így is történt. Mondta a házinéni, hogy este 6-kor menjünk vissza, addig előkészíti a szobát, akkor majd megnézhetjük...már akkor sejthettük volna....

Lényeg a lényeg, hogy táskátlanul nekivágtunk Hongkongnak.

A pekingi fáklya

A centrumban volt a szállásunk, kb. 5 percre a parttól és sétálóutcától, úgyhogy nagyon kényelmes volt...Elmentünk a kikötőbe, s megnéztük a Makaóra/Makaóba (nem is tudom, hogy mondják ezt helyesen) induló hajókat, a következő nap ugyanis Makaóba terveztünk menni. Meg is vettük a jegyeket, ment simán, mint a karikacsapás. Ezt csak azért mondom, mert ilyenkor olyan bakik szoktak történni, hogy nem lehet kártyával fizetni, vagy nincs hely, vagy nem arról a helyről megy a hajó...de nem történt semmi ilyen!

És akkor este visszatértünk a luxus hostelünkbe...

Az épület a forgalmas belvárosban

Fáradtak voltunk, nem értünk rá a tisztasággal és a szoba méretével foglalkozni, ami fontos volt, hogy privát szobánk volt és csak ketten voltunk....vagyis csak gondoltuk.....:) (basszus, izgalmasan írok, mi? Még én is izgulok, mi lesz a vége)

Kicsit lelóg....a lába

Amit elsőre felfedeztünk, hogy Emma keresztben eléri mindkét falat, ha kinyújtja a két karját, hosszában pedig majdnem akkor a szoba, mint ő (s ő olyan 185cm). Tehát olyan 2 méter x 1,5 méterre saccoltuk a szoba alapterületét. Tartozott a szobához egy fürdő is (micsoda luxus, mi?...),  ahol a WC gyerek méretű volt, így pl. Ha Emma tojt, akkor a térdeivel az állát csapdosta. J A „tusolással lemosni a WC-t” ismét érvénybe lépett, egy ember is alig fért el...és akkor a szállással kapcsolatban majd még később....

Guggolós véce

Hongkong nagyon nagy és felkapott hely, hemzsegnek a turisták. A helyiek között felfedeztünk indiaiakat (akik nappal uralták a házunk melletti környéket) és a fekákat (akik éjjel vették át a staféta botot). ÉS hogy honnan tudjuk, mi történt éjjel??? Lásd később!

A Sztárok utcája

Szóval Hongkongban sok szupi helyen jártunk, voltunk a Sztárok utcáján, ahol lemértünk Jackie Chen tenyerét és rengetek „csillaggal” „találkoztunk”. 

Jackie tenyér

A part túloldalán volt a Hongkong sziget, ahol a hatalmas felhőkarcolók kaptak helyet. Ezekre szuper kilátás nyílott a szintén a szigeten levő kilátóból, ahova ilyen régi villamossal jutottunk fel (30 fokos szögben felfelé, nagyon meredeken ment, én attól féltem, hogy visszagurul, nagyon kényelmetlen volt). 

A kisvillamos

A kilátó hol máshol, mint egy dombon volt J, aminek a tetején körbe volt egy árnyas, fákkal szegélyezett sétány. Azon végig sétáltunk, és az út végén, nyakig összecsipkedve pillantottuk meg a táblát: vigyázat, degu lázat terjesztő szúnyogok! Végig néztünk magunkon, vajon melyik csípés lehet a veszélyes...

A 100. fotó végül sikerült

A kilátóból illetve a hegyről gyalog mentünk le a városba, jó kis meredek út volt. Sokat mentünk és Emma leérve már vette is volna az irányt a komphoz, de mondtam neki, hogy vannak itt ilyen híres gázlámpák a közelben, nézzük már meg őket. Újabb lépcsők, emelkedők következtek, de lényeg, láttuk a lámpákat! Aztán komppal visszamentünk a szárazföldre, ahol a szállásunk volt. Mivel elég későn értünk vissza, meg is vártuk a parton a híres nevezetes „Játékok a fénnyel” előadást, ami nagyon tetszett! Helyet foglaltunk a parton a többi turistával és megkezdődött a műsor. Beindult a zene és a szemközti oldalon levő felhőkarcolók, mintha csak táncba kezdtek volna! Ritmusra gyulladtak ki fényeik, egyszer az egyiké, máskor a másiké és így váltakoztak jobbról balra! Fantasztikus volt! Kár, hogy csak 15 percig tartott.

Éjjel

Utolsó nap mentünk el megnézni a 37méteres, hatalmas Buddhát ( a világ legnagyobb Buddhájaként tartják nyilván...legalábbis Honkongban így tartják). És jól kitalálták az építtetők, egy nagy dombra, távol a civilizációtól helyezték el, ahova csak felvonóval lehetett eljutni. De a felvonós utazás is fantasztikus volt, szuper kilátással, úgyhogy nagyon jó kis program volt. A Buddha szobor tényleg nagyra sikerült, és a lépcsők száma, ami felvezetett hozzá sem volt kicsi! Mire felértünk úgy kifáradtunk (eleve 30 fok, tűző nap), hogy alig vártuk, hogy leülhessünk. És akkor így ülve csodáltuk Őt!

Hatalmas Buddha távolról

Hatalmas Buddha közelről

A Buddha közelében volt egy templom, illetve a Bölcsesség ösvénye, ahova persze elmentünk és bölcselkedtünk vagy bölccsé váltunk vagy mi. Érdekes volt az ösvényt alkotó fatörzsek tömege, jól nézett ki!

Narancs

Bolccsé válás

És akkor visszatérve a városba és a szállásra döntöttünk úgy, hogy mégsem maradunk ott még egy éjszakát, elég volt az első 3 éjszaka....Mert...

Első éjjel ugye hulla fáradtan értünk a szállásra, tusolás után csak bezuhantuk az ágyba és csak egy szúnyogra ébredtünk fel, akit végül lecsaptam, mint állat (mert az orromat is kiszívta!!!!). Akkor még csak azon gondolkoztam, hogy vajon jobb volt-e az egerekkel aludni, vagy inkább a szúnyogokkal jobb. Aztán második éjszaka újabb állat lépett a képbe!Hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy pisilnem kell, kimentem a szuper kis fürdőszobába, aztán visszafelé megszomjaztam J és felemeltem a földön levő vizet. Ittam s visszatettem a földre, közben megmozgatva a földön levő szatyrot...És!!!!!! Ott volt!!!Ott futott!!!!! A lábam mellett 2 cm-re!!!!!!!! Iszkolt el a nagy, fekete, undorító csótány! Sikítva vetődtem fel az ágyra, Emmát halálra rémisztve. Alig tudtam neki elmakogni, hogy mit láttam és mekkora volt és ott van az ágy alatt és ki tudja egyedül van-e. Mert ahol van egy, ott több is van!!! Emma egyből kiverte az álmost a szeméből, köztudott, hogy ő sem bátrabb, mint én J. Villany fel és Emma kutatni kezdett fél lábbal még az ágyon, hogy végszükség esetén vissza tudjon ugrani. És talált még egyet a sarokban. De ez nem fekete volt, hanem az a kisebb fajta, barna, de mégis csótány! És ez a kis tapasztalat neki is betett, felvettük a ruhánkat és irány boltot keresni, illetve Raidet, a csótányirtót! Ekkor találkoztunk a fekákkal az utcán. Bandákban voltak, nem éreztem túl biztonságosnak....Mondanom sem kell, egyik éjjel nappali sem árult, úgyhogy fél7-kor csalódottan mentünk vissza szállásra. De Emma mondta, már világosodik, ilyenkor már biztos eltűntek, így égő villanynál még visszafeküdtünk, s 10 felé keltünk, kipihenten. Ezután mentünk a kilátóhoz, gázlámpákhoz majd este a Fények produkcióra. A produkció után mentünk Raidet venni a bevásárlóközpontba.

Raid

És akkor aznap este Emma befújt mindenhol, elhasználta majdnem az egész flakont, a kis szoba csak árasztotta az irtó szagot, majdnem minket is kiirtott. És égő fénynél próbáltunk aludni. Jah, 3 csótányt láttunk elesni, ott haldokoltak a lyukuk mellett. Őket még eltávolítottuk a szobából, aztán mentünk lefeküdni. És akkor én megint felkeltem, az anyai ösztön biztos J. És megint megláttam a nagy feketét!!! Emmát nem kellett ébreszteni, minden mozdulatomra figyelt már. És akkor Emma lefújta a dögöt, aki még ott futkározott, pedig az volt írva a flakonra, hogy gyorsan öl, de ez még küzdött az életéért. És a végén meghalt.

"showtime" (csótány)

Utána már nem ébredtem fel, egyébként az én hibám, lehet, hogy ha nem ébredek fel a második éjjel, simán észre sem vesszük őket egész nyaralás alatt. Nah, ez az este után mentünk Buddhához, aztán onnan hazatérve fogtuk a sátorfánkat és elhagytuk a szállást és ezzel együtt Hongkongot is. Úgy döntöttünk, hogy inkább alszunk a szúnyogokkal teli shenzheni reptéren, mint a csótányokkal teli tanyán.

A reptéren töltöttük az éjszakát és az egész másnapot. Mondtam Emmának, hogy kezdjük el visszatolni a kocsikat pénzért, mint a Terminál (nem Terminátor) c. filmben Tom Hanks tette, úgyis unatkoztunk. Szerencsére volt olvasni valónk, úgyhogy elütöttük az időt és este felültünk a shanghai-i gépre. Otthon, édes otthon! Éjjel érkeztünk a reptérre, onnan busszal haza tudtunk menni a koleszba és sikerült végre nyugodt körülmények között aludni!

És ma újjá születtünk és izgatottan várjuk a koreai utazásunkat. De előtte azért még írok Makaóról. Annak külön, egy rövid iromány szántam, mert szegényt mindig egy lapon emlegetik Hongkonggal, pedig megér az is egy külön történetet, még ha rövidet is!