Szóval reggel felkaptuk a hátizsákunkat aztán irány a buszállomás. Úgy gondoltuk h elsétálunk mivel nem volt olyan messze térkép szerint. Aztán Máténak kb félúton eszébe jutott h a hostelban hagyta a szandiját szal visszafutott. Elég para volt. Aztán nagy nehezen megtaláltuk a buszállomást a Verával én elmentem pénzt fölvenni vlhol ő meg elment megkeresni honnan indult a busz.

A jegyeket megvették előre orosz barátaink így azzal nem kellett foglalkozni. Arra már nem emlékszem mennyi volt, 350-400 rubel talán. A buszmegálló persze iszonyat lepusztult volt, a jól megszokott sötét alakokkal. Aggódtunk h a Máté odatalál-e időben de végül megérkezett. A busz egy kb 30éves kiselejtezett koreai Kia volt, nem túl bizalomgerjesztő és már azon gondolkoztunk h jobb lett volna mikrobusszal menni. Aztán banyek mikor elindultunk csak úgy süvítettünk, nyomta neki a sofőr mint az állat simán előzgetett is. Már számolgattam is h a 8 órás buszút mennyivel fog így lerövidülni.

A komp

Pihenni megálltunk kétóránként a wcék förtelmesek voltak rosszabbak mint Kínában. Aztán be is aludtunk. Egyszer csak arra ébredtem h rohadtul ráz a busz és észrevettem h földúton megyünk! összenéztünk a többiekkel hát nem akartuk elhinni. És nemtom hány órán keresztül földes úton zötyögtünk.

A falu

Aztán megérkezünk a komphoz, jah igen mert Olkhon szigetre mentünk, és ott várnunk kellett kicsit szal ettünk vlmi húsos cuccot. Komppal át a túloldalra aztán még pár óra zötykölődés a szigeten és végül megérkeztünk Khuzhir faluba. Lekászálódtunk a buszról és mindannyian nagyon elégedettek voltunk a busszal mert baromi gyorsan odaértünk, úgyhogy gyorsan megvettük a jegyeket visszafelé útra, ami mint később kiderült hatalmas hiba volt.

Haha de tudjátok hogy félt a Vera a tehéntől ebben a pillanatban???

Aztán elmentünk a Nikita Homesteadbe ami kb Nyikita tanyájaként lehet lefordítani. Ez egy nagyon fasza hely, hatalmas területen terül el több házzal elég sok turistával, meleg vízzel szaunával és napi 3szori étkezéssel. Nekünk már nem jutott hely bent, hanem az egyik szomszédnál szállásoltak el. 3 ágyas szoba volt, a helyiek rendesek voltak, a szoba ilyen retro stílusban volt berendezve (vagy lehet ott ez a normális) szal ilyen jó régi ágyak, 20-30évesek meg a fotelok is.

A tehén viszont rendesen beszart mikor meglátta Verát

Miután letelepedtünk, megvacsoráztunk meg sétáltunk a parton ami ott van két percre a hosteltől. A táj hihetetlen szép. Aztán jöttek a programfelelősök és egy rakat turista összegyűlt h válogasson. Lehetett választani egy csomó túrából de mi úgy voltunk vele h semmilyen járműre nem akarunk ülni mer már elegünk volt az utazásból, így végül hagytuk a túrákat. Bementünk a faluba ahol találtunk egy bicajkölcsönzőt és kisebb alkudozás (nem annyiért akarta adni amennyi ki volt írva) megegyeztünk a tulaj lányával 3 bicajról másnapra. Ez egyébként jó ötlet volt mert másnap mikor mentünk már csak a mi 3 bicajunk volt és ha később mentünk volna azokat is kikölcsönözték volna.

Jah szal este még találkoztunk az osztrák-spanyol párral akik minibusszal jöttek és csak késő este értek oda mert a minibusz mindenfelé elkanyargott utasokat felvenni meg lerakni, így mi jobban jártunk a menetrendszerinti járattal.

 A homokos strand nem messze a lakunktól

Este még beírtuk magunkat másnapra szaunára meg vodkáztunk kicsit a parton aztán alvás.

Másnap reggel benyomtunk egy nagy reggelit elmentünk a bicókért aztán indulás. Tök örültünk h végre nem vonat és busz hanem friss levegő természet és bicaj. Nah nem sokáig örültünk mert 20 perc után egy kisebb dombra kellett feltekerni ami úgy végződött h feltoltuk a cangákat félóra alatt.

Itt nekem már rohadtul elegem lett és haza akartam menni, mert végül is bicajozni akartam nem tolni. Lefelé már viszont tök jól ment. Nah a lényeg h többször eltévedtünk a szigeten, a hegyekben toltuk a bicajt mindenféle erdőben meg vízmosásban, két némettel a nyomunkban akik gyalogoltak és volt térképük szal ők vezettek.

Itt történt h az egyik dombról lefelé buktam egy óriásit. Igazából a Mátét akartam utánozni mert ő csak süvített lefelé fékezés nélkül  és gondoltam én is simán tudom ezt. Csak ugye a Máté nagy bringás én meg nem. Kopár domboldalról száguldottunk be az erdőbe és ahogy beértem láttam egy gyökeret keresztbe az ösvényen és még át is bírtam ugratni, a gond a második gyökérrel volt amit későn vettem észre. Szal az megfogta a bicajt én meg mint egy rakéta be fejjel előre a bokrokba.

A végén megérkeztünk egy tóhoz a sziget közepén amit meleg vizű tóként emlegettek, hát vlmi nagyon kicsi posványos pocsolya volt kacsákkal benne. Megnéztem, és vazze nem volt meleg egyáltalán. Az oroszok egyből mentek bele és vödörszámra kenték magukra az iszapot a tóból. Sztem mindegyiken volt vagy 5 centi vastagságú iszap. Pihentünk kicsit aztán folytattuk utunkat a sziget másik partja felé.

A "meleg" vizű tó

Ezen a szakaszon brutál lejtők voltak, jól lehetett csapatni. Aztán végül megérkeztünk a túlparthoz, ahol megmártóztunk a hideg vízben, pár percnél tovább nem tudtunk bent maradni mert egyszerűen nem éreztük az ujjainkat. Egyébként a víz tök tiszta ittunk is belőle.

A nagy merülés

A parton meguzsonnáztunk aztán vissza a szállásra. Vera szegény nem nagyon bírta a kiképzést mert gyomorproblémai voltak szal a szaunát már nem vállalta be utána. Mi se sokáig bírtuk a Mátéval. Este még sétáltunk a parton aztán mivel az egész napos bringázás lefárasztott lefeküdtünk aludni.

Máté kijött a vízből

Reggel még bereggeliztünk Nikitánál aztán irány a busz. A szállás egyébként ha jól emlékszem 700 rubel körül volt háromszori étkezéssel. A busz ha lehet akkor egy még öregebb Kia volt visszafelé, és volt jó pár külföldi is a buszon főleg egy 6fős német nyugdíjas turistacsoport akikkel német-angolul beszéltünk, kivéve persze a Mátét aki anyanyelvi szinten beszél németül.

Uzsi

Nah jah kicsit furcsa volt h milyen lassan döcögünk a busszal, de arra fogtuk h biztos a földút miatt. De aztán mikor kiértünk a normális útra még mindig csak kb 30-40nel döcögtünk, ami nem csak nálunk és a németeknél hanem az oroszoknál is kicsapta a biztosítékot.

Ráadásul a sofőr elég sűrűn megállt és a saját bizniszét intézte vlmi helyivel. Egyszer egy pataknál állt meg és teletöltött egy marmonkannát vízzel amit a következő wc szünetnél betöltött a buszba. Már kezdtünk komolyan aggódni h nem fogjuk elérni az esti vonatot moszkvába ez miatt a pöcsölős csóka miatt.

Hideg a víz???

A németekkel körbe is jártuk a buszt h megnézzük milyen állapotban van, hát mondanom sem kell a német nyugdíjasok csak a fejüket csóválták és azt mondogatták h németországban ilyen nem fordulhatna elő meg h többet biztos nem fognak buszozni oroszországban.

Aztán Vera is még megkérdezte a sofőrt h van vlmi gond a busszal mire z sértődötten válaszolta h nincs, mi lenne. Erre vazze félóra múlva szétdurrant a jobb hátsó kerék. Még jó hogy olyan őrült sebességgel repesztettünk. Szal mindenki le a buszról, egyszer csak a Máté aki korábban leszállt ezerrel integet h vigyük a cuccokat, szal lecsörtettünk a buszról és a Máté melletti orosz csaj meg a faszija akikkel a Máté összehaverkodott a hosszú út alatt leintettek egy kisbuszt és mi még éppen fölfértünk.

A németek le se tudták reagálni mi történt csak az egyik kiabált h die Ungarn!! die Ungarn!!! (a magyarok a magyarok) Integettünk nekik és elköszöntünk de hát ilyen a szerencse.

a kisbuszban

Nah de nekünk már épp ideje volt h megérkezzünk Irkutszkba mert még a cuccainkért is el kellett mennünk az oroszainktól. A kisbusz gőzünk se volt h hol tett le minket, hívtuk az orosz srácot és végül taxival vlhogy odataláltunk. Az orosz csajjal elmentünk boltba venni pár cuccot az útra aztán irány a vonatállomás.

Ami a túléléshez szükséges: víz, sör kefír

A vonatút elég unalmas Irkutszk meg Moszkva között. Mivel drágább jegy volt már csak így 4ünknek volt egy saját fülkéje ami végül is király volt. Útközben vettünk piát meg kaját, az orosz csávó adott egy csomó brandyt mert a betegek adták neki hálájuk jeléül de ő nem rajong érte, szal azt iszogattuk.

A Vera nem akart uborkalét inni így neki kitaláltunk más feladatot

Közben mindenféle hülye játékot játszottunk. Pl volt egy befőttes üvegben savanyú uborka ami már kb két napja ott állt a napon az ablakban és a játékra már nem emlékszem de a vesztesnek innia kellett az uborkaléből. Nagyon undorító volt de addig játszottunk a Mátéval amíg el nem fogyott. Azt mondanom sem kell h a vonaton nagyon meleg volt, iszonyat izzadtunk, ráadásul már előtte a buszon is egy egész napot izzadtunk. A látkép jó volt, legtöbbször lepusztult elhanyagolt gyártelepeket láttunk a vasút mellett még a szovjet időkből. Elég lehangoló látvány volt.

ubiléivászat

Kellemes része volt az útnak mikor Alexszel találkoztunk Tyumenben. Vele még amcsiban melóztunk együtt a vízi parkban 2006ban talán. De tök rendes volt mer mikor látta facebookon h a transzszibbel megyünk mondta h kijön az állomásra. Szal sok időnk nem volt kb 15 percet állt a vonat. Hát még jobban kigyúrta magát de ugyanolyan jó fej.

ubiléivászat

Aztán Moszkvába hajnalban érkeztünk, várnunk kellett a metróra h kinyisson, közben a Máté gitározott kicsit. Aztán elmentünk a másik állomásra ahonnan a vonatunk indult Pestre és ott hagytuk a nagy táskáinkat és  bevetettük magunkat Moszkvába.

Alex narancssárgában

Körbejártuk Kremlt meg megnéztük Lenin mauzóleumot, ez Máténak szívügye volt mert a családja férfitagjai generációk óta mind látták a Lenin mauzóleumot, így most már az ő fia lesz a következő. múltkor mi sem mentünk be szal mi is kíváncsiak voltunk. A sorban bakker kisebb csetepaté is volt, két amcsi csaj esett egymásnak majdnem. Nekünk semmi gondunk nem volt mivel már elég büdösek voltunk ahhoz h helyet követeljünk magunknak. :D

A mauzóleum

Ezután bementünk Vaszilij Blazsennij székesegyházba, nem tudtam h ez a neve J, ez az a sokat mutogatott hagymakupolás cucc. Egyébként nagyon jól néz ki. Nemtom meséltem-e a múltkori kalandjainkat moszkvában? Az is megérne egy bejegyzést.

Mikor Litvániában tanultunk csináltunk egy Riga-Tallin-Helsinki-Szentpétervár-Moszkva túrát. Még korábban csatlakoztunk a couchsurfing közösséghez, ami azt jelenti vannak olyanok akik felajánlják a kanapéjukat különböző utazóknak és azok ott lakhatnak az utazás ideje alatt, meg persze tanácsokkal látja el meg ilyesmi. Az egésznek van vlmi nyálas üzenete h megismersz új embereket meg ilyenek de leginkább az a lényeg h megspórolod a szállást.

reggeli Moszkvában

Szal Rigában fasza volt a szállás, egy idősebb jó arc csaj lakásában ahol egy brit indiai csókával aludtunk együtt. Észtországban elég szar volt, egy nagy házban éltek vagy 15en, mi a nappaliban aludtunk, baromi hideg volt és persze mindenki ott járt keresztül szal elég rémálom volt de a város az király. Szentpéterváron a csaj odaadta nekünk a nagymamája lakását mert ő vidéken volt, szal saját lakásunk volt. Moszkvában tök rendesek voltak, volt egy másik srác is aki ott szörfölt pétervárról. Egy csaj meg egy srác lakott ott, a srácnak már egy ideje nem volt melója, a csaj suli mellett dolgozott is.

Volt egy kutyájuk is de aztán kiderült hogy az nem is az ő  kutyájuk hanem az is csak náluk szörföl mert a gazdája elutazott 3 hónapra brazíliába és couchsurfingen megtalálta ezeket h addig vigyázzanak rá. Ráadásul a kutyát ugyanúgy hívták mint a srácot. Este aztán a háziak elkezdtek füvezni elég komolyan, mire persze megkérdezte a srác h én kérek-e. Mondtam nem köszi, erre elővesz egy cigisdobozt tele tablettákkal és megkérdezi h akkor azt kérek-e? Nah jó kis drogtanyára csöppentünk. Aztán odaadtuk a kis ajándékunkat egy fél literes litván töményet, bár csak olyan 25%os lehetett. A srác már annyira kész volt h majdnem húzóra megitta. Aztán este meg mikor végre lefeküdtünk egyszer arra ébredtem h bújik hozzám a kutya! Egyszerűen nem tudtam elzavarni. Egyik oldalamon vera feküdt a másikon a kutya.

Ez az a kutya, matracon aludtunk ugye

Nah jah szal aztán még megnéztünk még a megváltó krisztus székesegyházat mivel múlkor oda nem tudtunk bemenni mert már bezárt. Hát most se tudtunk bemenni mert rövidgatyában voltunk szal elég mérgesek voltunk. Máté megpróbált beosonni de neki sem sikerült.

Ide nem engedtek be

Aztán elmentünk megnézni a lomonoszov egyetemet ami hatalmas csalódás volt, mármint az épület nem volt rossz de előtte a park, ha azt annak lehet nevezni…Minden totál ki volt száradva, gazos meg satöbbi. Főleg Kína után volt iszonyat durva, ahol az egyetemek rendben vannak tartva,a parkok gondozva, itt is látszik hol van pénz meg hol nincs.

Lomonoszov egyetem és a "park" előtte

Ezután visszamentünk a pályaudvarra és beültünk egy netcaféba míg a Máté még elment sétálni. Azt mondanom sem kell h iszonyat hőség volt a városban, ha lehet még jobban leizzadtunk. A vonatra felszállásnál megint volt egy kis mizéria. Egy szerb család költözni akart moszkvából vissza szerbiába és kb 24 hatalmas batyujuk volt a cuccukkal, de csak kettő fülkét foglaltak és azokba lehetetlen volt őket bepakolni, úgyhogy végül nem engedték őket utazni.

Az orosz vagonok meg a csomagjaink

A vonatunk német vagonokat húzott, na nem a legújabb siemenseket hanem amik már 20 éve le lettek kb selejtezve németországban. 3an voltunk egy fülkében és sajnos nem lehetett ablakot nyitni mert légkondi volt bent ami nem működött. A folyosón volt két ablak amit ki lehetett nyitni ami enyhített kicsit a helyzeten de azt kell mondanom h a vonatutak közül ez volt a legszörnyűbb. A kalauz csávó jó arc volt, miután elindult a vonat kb 10 perccel már félmeztelenül császkált, aztán egész út alatt filmeket nézett a laptopján. kicsit olyan volt mint egy rövid transzszib, itt is ahol megálltunk jöttek a helyi asszonkák a termékeikkel és próbálták nekünk eladni.

Megáll a vonat - támadnak az árusok

Végül két nap szauna után megérkeztünk Pestre egy egyhónapos szakállal amivel teljesen megrémisztettem öcsémet :D. A túra jó volt kb egy hónapot  utaztunk Shanghaiból kiindulva egy kört téve kínában aztán irány a transzszib.

Jah egyébként volt egy könyv, Merlétől a Madrapur amit mindhárman kiolvastunk az út alatt:) na csöcsi